“Anyu, legyünk barátok!”

Bizonyára ön is ismer olyan embert, aki csak a gyerekei körül forog annak ellenére, hogy azok már felnőttek. Nem régiben egy olyan nővel találkoztam, aki jobban szerette az elsőszülött gyermekét, mint magát. Megpróbáltam gyengéden megmagyarázni neki, hogy a szülői munkája véget ért és a barátság szakaszának kell elkezdődnie. A nem megfelelő felnőttkori szülői kapcsolat – szülőként, anyósként vagy apósként – hátráltatja a fiatalokat a párválasztásban és a házasságára is rossz hatással van. Ahogy kilenc hónap terhesség után meg kell szülni egy gyereket, ugyanúgy huszonévesen el kell engedni a szülő-gyerek viszonyt és egymást segítő barátokká kell válni. Ahogy veszélyezteti a gyerek fejlődését az, ha a terhesség kilencedik hónapja után is magzatként él, ugyanígy veszélyezteti a fiatal felnőtt fejlődését, ha ránehezedik és megköti a szülői kapcsolat. Azon gondolkodtam, hogy az a sok fiatal felnőtt, akinek gondot okoz a párválasztásában és a házasságában a szülői kapcsolat, vajon mit írna a szüleinek, ha fájdalmasan őszinte próbálna lenni. Megírtam ezt a levelet, és szeretném megosztani önnel abban a reményben, hogy segítségére lesz. Talán talál néhány szót vagy gondolatot, amit felhasználhat, ha beszélni szerete a szüleivel, akiknek nem megy a köldökzsinór elvágása.

„Drága Anyu,

Szeretnék köszönetet mondani mindazért, amit értem tettél. Életet adtál nekem és szeretettel törődtél velem, senki nem akarhat jobb anyát, mint te.

Ragyogóan végezted a munkád és én már teljesen felnőttem. Harminc éves vagyok, de te még úgy kezelsz engem, mintha tíz lennék, „Csináld ezt!”,”Ne csináld azt!”. Mindenfelé emlékeztetőket hagysz, amit én inkább ellenőrzésnek, mint támogatásnak érzek, és nem hiszem, hogy ez a szándékod. Zavarban vagyok, amikor mások előtt kijavítasz. Feszélyez, amikor átrendezed a cuccomat. Tisztelettel kérlek, hogy ezt hagyd abba!

Kérlek, lépj hátra! Nem egy egész életen át tartó projekt vagyok. Hálás, felnőtt gyereked vagyok, az utódod. Remélem, hogy barátok lehetünk, akik egyenrangú félként találkoznak. Talán egy nap tanácsot fogok kérni tőled, de most ezeket a kéréseimet tartsd észben:

  • Kérlek, ne adj végeláthatatlan tanácsokat. Ezektől úgy érzem magam, mint aki alkalmatlan a feladatra.
  • Kérlek, ne kritizáld a választásaimat és döntéseimet. Ezektől úgy érzem magam, mint aki semmit nem tud helyesen elvégezni.
  • Kérlek, ne segíts ki! Ettől úgy érzem magam, mint aki gyenge.
  • Kérlek, ne hívj fel minden reggel! Van ébresztőórám.
  • Kérlek, ne hívj fel minden este! Van saját életem és azt szeretném, ha neked is lenne.
  • Kérlek, ne szakíts félbe! Szeretném, ha érdekelne, amit mondok.
  • Kérlek, ne takarítsd ki a lakásom! Szeretném, hogy megfeleljen neked úgy, ahogy van.
  • Kérlek, ne hasonlíts másokhoz! Szeretném, ha büszke lennél rám.
  • Kérlek, ne kritizáld, ahogy a gyerekeket nevelem! Amikor kritizálsz, vérig sértesz.

Anya, elképesztően sok nagyszerű dolgot csináltál, beleértve a nevelésemet. Kuncogtál és engedtél, amikor kisgyerekként ragaszkodtam ahhoz, hogy „Majd én!” és ugyanígy érzek ma is. Vegyél egy nagy levegőt, anya! Jó munkát végeztél és én is remekül csinálom. Ha még mindig tenni akarsz értem, akkor dicsérj! Szükségem van a bátorításodra, légy a barátom!

Szeretettel,

A te független és mélységesen hálás gyereked”

Már most egy lépéssel közelebb került a boldogabb párkapcsolathoz, ugyanis csak annyit kell tennie, hogy bejelentkezik párterápiára úgy, hogy küld nekem egy üzenetet, vagy felhív a +36 20 475 0345 telefonszámon, és időpontot egyeztetünk. A párkapcsolati coaching helyszíne a Középpont (1112 Budapest, Nevegy köz 2.)