Amikor valaki megbánt engem, akkor három lehetőség közül választhatok.
Mondhatom azt, hogy nem nagy ügy, és a szőnyeg alá söpröm, ami azt jelenti, hogy letagadom a felmerülő érzéseimet, és ez hosszú távon hatással lesz rám.
A második lehetőség, hogy azt mondom magamnak, hogy soha nem fogok megszabadulni ettől; ragaszkodom ehhez, a megszállottja leszek – emiatt haragot érzek, és ez az egész ügy megkeseríti az életemet.
A harmadik lehetőség, hogy megbocsátom, és ez a döntés békét hoz nekem.
Ha nem tudok megbocsátani, akkor mély haraggal küzdök, dühös és bosszús vagyok. Arra a személyre vagy eseményre összpontosítok, aki vagy ami bántó volt számomra. Később alvászavarom lesz, aggódom, miközben az az ember, aki a sérülésemet okozta, jól alszik, és nincsen semmi problémája. Így érzelmileg ennek a sebesülésnek vagy ennek a személynek a rabszolgájává tettem magam, és a lánc elszakításához, a saját megkönnyebbülésem érdekében, megbocsátásra van szükség. A megbocsátás azt jelenti, hogy hozok egy döntést, hogy elengedem ezt az ügyet; hogy nem fogok ezért bosszút állni; nem fogok erre gondolni; nem leszek a megszállottja.
A megbocsátás felszabadít, és békét teremt nekem.
A megbocsátás első lépése felismerni – főleg ha az ügy régebben történt –, hogy az igazi probléma, a nagyobb gond most már nem maga a sértés, hanem az, ahogyan erre gondolok, ahogyan ezt nem engedem el. Nincs rá lehetőségem, hogy meg nem történtté tegyem azt, ami már megtörtént, arra viszont van lehetőségem, hogy megváltoztassam, amire gondolok, és ahogyan arról gondolkodom. Miután felismertem, hogy a probléma most bennem van – amivel képes vagyok valamit kezdeni –, a második lépés a megbocsátás, ami az elengedés folyamata.
Néha az emberek úgy gondolják, hogy már meghozták ezt a döntést, de valamit mégsem csináltak jól, mert még mindig éreznek haragot, és valahogy még mindig küzdenek ezzel. Habár a megbocsátás tényleg egy döntés, de a sérülés bánatot okoz, és ez a bánat eltarthat egy ideig. Így utána még szomorúnak vagy mérgesnek érezhetem magam, de ez nem jelenti azt, hogy nem bocsátottam meg. Ilyenkor mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy el tudjam engedni ezeket az érzéseket a megbocsátás döntésére támaszkodva – ez egy mentális gyakorlat, amely idővel egyre könnyebbé válik.
Sokan azt gondolják, hogy a másik embert is be kell vonni a megbocsátásba. De ha a másik már elhunyt, elköltözött, vagy már nem beszélnek egymással, akkor az illető ebben a megbocsátás-eseményben nem tud jelen lenni. Nem feltétlenül van szükség az adott személy jelenlétére a megbocsátás lépéseihez, mert a megbocsátás egy személyes, egyéni döntés, amelyben a másik személy is részt vállalhat. Ha a sértő fél is részt vesz a folyamatban, az azért jó, mert ez a kapcsolat megújításának lehetőségét is jelentheti. Ám a megbocsátás és a kapcsolat helyreállítása két külön dolog. Az egyén viszont akkor is elvégezheti a munkáját, ha a másik fél nem elérhető, mondván, „nem akarok ezen gondolkodni és a megszállottja lenni, hanem elengedem, és megbocsátok”.
Ha például adva van egy felnőtt, akinek már elhunytak valaha alkoholista szülei, akkor nem kell azt gondolnia, hogy egész hátralevő életében haragra és keserűségre van ítélve, mert ezt a problémát a szüleivel együtt eltemette. Ez valójában nem is igaz, mivel ez a sérelem őbenne még mindig él. Ennek az embernek igenis van lehetősége ezzel foglalkozni, feldolgozni, és elengedni – ha megteszi, mindez a hasznára válik. Például írhat levelet a szüleinek, amelyet természetesen nem küld el.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megengedem a másiknak, hogy megismételje a sértést. A megbocsátás nem felejtést jelent, mert a sértés emléke megmarad. De hogy ezzel az emlékkel mit kezdek, az nagyon fontos, mert mondhatom azt is, hogy „igen, ez megtörtént, ez bántó volt, de nem foglalkozom vele, hanem inkább boldogan, keserűség nélkül élem tovább az életem”.
Bejelentkezés
Már most egy lépéssel közelebb került a boldogabb párkapcsolathoz, ugyanis csak annyit kell tennie, hogy bejelentkezik párterápiára úgy, hogy küld nekem egy üzenetet, vagy felhív a +36 20 475 0345 telefonszámon, és időpontot egyeztetünk. A párkapcsolati coaching helyszíne a Középpont (1112 Budapest, Nevegy köz 2.)
